Mindnyájan ismerünk olyan zárkózottan, izoláltan élő embereket, akiknek úgy tűnik, sokkal jobb egyedül, ráadásul párkapcsolat nélkül. Mi lehet annak a hátterében, hogy így élnek? Vajon jól érzik magukat a bőrükben? Kell-e nekik segítenünk?
„Olyan generációkat hoztak lehetetlen helyzetbe, amelyek kevéssé hajlamosak a kettéosztottságra” – utal a NER és az SZFE-t magának átjátszó csapat tetteire a rendező Tarnóczi Jakab, akinek Magányos emberek című, a Katona József Színházban bemutatott munkája egy 130 éves darabot varázsolt improvizációval maivá.
Az utóbbi harminc évben az egyedül élők száma a duplájára nőtt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Egy nemrég a BioMed Central BMC Public Health című szaklapjában megjelent cikk szerint az ő esetükben a depresszió előfordulási aránya 80 százalékkal magasabb, mint a családban vagy valamilyen más társas közösségben élőknél.
